Hossz�, d�s, hull�mos sz�ke haj. Ov�lis, egykoron mosolyg�s, aranyos arc. V�kony, r�zsasz�nes ajkak. Pisze orr. �les, vil�gosk�k szemek, melyek most forr� k�nnyben �sznak. – Tulajdonk�ppen mi�rt is s�rok? – teszem fel remeg� ajkakkal a k�rd�st az el�ttem �ll� fiatal l�nynak.
 - Nem tudom. Igaz�n nem tudom. Pedig ismersz, ha tudn�m akkor elmondan�m. – mosolyog r�m vissza bar�ts�gosan.
 - Igen, persze hogy tudom. – mondom szipogva �s hideg ujjaimmal kit�rl�m a szemem sark�ban felgy�lemlett k�nnyeket. – Csak tudod, n�ha olyan neh�z… � dehogy, h�lyes�geket besz�lek! Nem n�ha, mindig olyan neh�z. Az emberek szeretnek, �s megszerettetik magukat veled, b�ntanak, azt�n bocs�natot k�rnek, �s azt hiszik hogy egyetlen sz�val rendbe lehet tenni mindent. Megint szeretni akarnak, �s csod�lkoznak, megs�rt�dnek hogy te nem szeretsz viszont. Mert m�g nem felejtetted el hogy mennyire megsebeztek. M�g el se kezdett hegesedni az a bizonyos seb, m�ris �jra felt�pik. Azt�n r�j�nnek hogy ism�t �k hib�ztak, �s akkor j�n az �jabb bocs�natk�r�s. Ez pedig csak m�g jobban �s jobban marcangolja a sebedet. Azt mondod, semmi gond, megbocs�tok. Mosolyogsz, �s a szemeibe n�zel. Ez a v�gs� d�f�s, ami teljesen �tlyukasztja megt�p�zott sz�vedet. – nagyot nyelek, �s �jra r� pillantok.
 - Olyan fiatal vagy m�g… h�t �gy v�lekedsz err�l a kegyetlen vil�gr�l? Mert igen, �n is bel�tom: ez az igazs�g. De hidd el, nem csak rossz, f�jdalmas dolgokat tartogat az �let. Vannak emberek, akik nem b�ntanak meg, vagy �szreveszik ha hib�znak. H�t vel�k mi van? Azok�rt, akik szeretnek, �rdemes �lni, �s szeretni.
 - �s m�g te mondod? Hogy tudod milyen is ez a vil�g? Hogy tudod milyen kegyetlen? – f�rmedek r� s�r�st�l rekedt hangon, mire � egy kicsit megszeppen, arc�r�l lehervad az eddig kedves, b�ztat� mosoly.  – H�t nem �rted? Csak elhitetik veled hogy szeretnek, mert val�j�ban csak az�rt szeretnek, mert �k is v�gynak arra hogy valaki szeresse �ket, ezt pedig cser�be t�led v�rj�k el! �nz�k, egyt�l egyig, mindenki! Akit a legjobban szeretsz, aki a legink�bb az ujja k�r� csavar, az fogja a legnagyobb csal�d�st okozni, a legm�lyebb sebet ejteni. H�t t�nyleg nem �rted, hogy olyan hogy egy�tt �rz�s, nem l�tezik? Senki sem tudhatja meg soha, mit �rzel, senki sem �rezheti �t a f�jdalmadat, se az �r�m�det igaz�n. Sz�nalmas hazugs�g az eg�sz! Nincsen olyan hogy �nzetlen szeretet, �rted? Nincsen! – n�zek r�, csak n�zem, �s hevesen kapkodom a leveg�t remeg� ajkaimmal, melynek sz�l�re keser� k�nnycseppek g�rd�lnek.
 - H�t akkor, m�gis hogyan szerethetsz igaz�n valakit, ha nem teszel �rte semmit, �s nem is v�rsz el t�le semmit? – k�rdezi halkan, elcsukl� hangon.
 - Sz�val m�g mindig nem �rted… - r�zom a fejem keser�en – …sehogy.
 Az arc�t f�rk�szem. Nem is tudom igaz�b�l, mit l�tok rajta. Tal�n csal�dott, tal�n szomor�. Tal�n m�g mindig nem �rti. Elfordulok t�le. Ujjaimat a melegvizes csap k�r� tekerem, �s megnyitom. A keskeny v�zsug�r lassan a k�d alj�hoz csap�dik. Ez egy kicsit megnyugtat. Most abbahagyom a zih�l�st,  veszek egy nagy leveg�t. Visszan�zek, �s amint a tekintetemet r� szegezem, � megsz�lal.
 - Most m�r �rtem. �rtek mindent. �s tudod mit? Igazad van. Csal�dott vagyok. D�h�s vagyok. Szomor� vagyok. �gy �rzek, ahogyan te. �s �n meg tudlak �rteni. �n vagyok az egyed�li ezen a vil�gon, aki meg tud �rteni, �s egy�tt tud �rezni veled. – egy b�ztat� mosolyt k�ld fel�m, mire elnevetem magam.
 - Tudod mi�ta v�rtam erre a pillanatra? Hogy v�gre meg�rts�l? Mert igen, tudtam mindig is hogy erre csak te lehetsz k�pes. H�t most v�gre bel�tod. Olyan boldog vagyok!
 - �n is boldog vagyok! – mosolyog r�m szinte ujjongva. -  Meg�rtelek.
 - Akkor most bizony�ra meg�rted azt is, amit most teszek. – mondom nagyot nyelve, �s remeg� ujjaim k�z� fogom az oll�t. M�lyen a szem�be n�zek, mire � kedvesen elmosolyodik.
- Igen, meg�rtelek.